Talán nem így kellene kezdeni ezt a blogolást, de bizonyára már sokan eljátszottak azzal a gondolattal, hogy legszívesebben kirúgnák a főnöküket. Semmi körítés, csak egyszerűen kirúgni és kész. Érdemes ezt megtenni, sokkal jobb lesz a közérzetünk és a munkamorálunk. Egyre viszont figyelni kell: nem szabad elérzékenyülnünk! Nem szabad, hogy meghasson bennünket, amint főnökünk a félmillás öltönyében térdre ereszkedve könyörög, hogy ne küldjük el, mert ha kell, ő akár korábban is fel tud kelni, mint fél tizenkettő, meg igazából mit is kezdene ő munka nélkül, és ki fizetné a harmadik merdzsójának törlesztőrészleteit (amit amúgy a Gizike használ -köszönhetően a múltkori céges bulin történt „fátyol-fellebbentésnek"), és különben is már úgy a füléhez nőtt a vállalati telefon is. E szívszorító érvek ellenére is jusson eszünkbe, hogy fordított esetben ő hajthatatlan maradna. Célszerű naponta többször is kirúgni azt a mihasznát, nem is akárhogy! Üvöltve! Csak még arra kell figyelni, hogy közben végig csukva maradjon a szánk…

 

Vannak gondolatok, amiket nem célszerű szavakba ölteni.

http://sopron.e-cafe.hu/rovidurl/16