89 - 09, a rendszerváltás pillanatai

50 szemtanú, 50 történet, 50 fotó – Lobenwein Tamás felvételeivel

 

Lobenwein Norbert 50 hazai személyiséget kért fel, mondják el, hogy mi jut eszükbe a rendszerváltásról, miként élték át hazánk e rendkívül fontos korszakát, melyik volt számukra a rendszerváltás meghatározó pillanata? A személyes emlékeket, élményeket, történeteket és elemzéseket felsorakoztató albumban publikálók névsora rendkívül színes és illusztris: találunk közöttük számos országosan ismert művészt, politikust, újságírót és olyanokat is, akik “civilek”, ám rendkívül fontos szereplői voltak a 20 évvel ezelőtti eseményeknek.

 

Az írások mellett most először láthatóak összegyűjtve “a rendszerváltás fotósaként” ismert Lobenwein Tamás (1943-2005) felbecsülhetetlen értéket képviselő, a rendszerváltó Sopront bemutató kollekciójának legfontosabb képei.

 

Az albumot átlapozva a mai húszévesek, a rendszerváltással egyidősek is képet kaphatnak a rendszerváltás éveiről, de biztosra vehető, hogy több generáció számára hosszú időn keresztül igazán izgalmas és hasznos olvasmányt jelent majd ez az összeállítás.

 

Az albumban publikálók:

Babarczy Eszter, Bella Árpád, Bernáth/y Sándor, Bódvai Ildikó, Bojtár B. Endre, Borókai Gábor, Bródy János, Erdős Gábor, Farkas Anikó, Fiala János, Firtl Mátyás, Fodor Tamás, Geszti Péter, Gundel Takács Gábor, Hans Kaiser, Kardos-Horváth János, Kárpáti György, Kerényi György, Kotroczó Róbert, Kovács Ákos, Legát Tibor, Ligeti Nagy Tamás, Lobenwein Norbert, Lovasi András, Magas László, Mentes Endre, Muck Tibor, Müller Péter Sziámi, Nagy László, Novák Péter, Orbán Viktor, Pachmann Péter, Pálinkás Szűcs Róbert, Para-Kovács Imre, Parragh László, Presser Gábor,  Prieger Zsolt, Ráday Mihály, Radnai Péter, Réthly Attila, Seres Tamás, Somody Imre,  Soproni Horváth Lajos, Szájer József, Szakonyi Péter, Szilágyi Anna, Török Ferenc, Tóth Imre, Uj Péter, Vajdai Vilmos, Vigné Kovács Margit

 

Az album előszavát Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója jegyzi.

 

Fotósorozatok:

1.        A vasfüggöny

2.        Gorenje-invázió

3.        A vasfüggöny bontása

4.        Páneurópai Piknik

5.        Keleti autópiac

6.        Megnyílnak a határok

7.        Irány az NSZK!

8.        Az első szabad választások

 

 

A könyv bolti ára: 3500 Ft

Kiadó:            VOLT Produkció Kft.

Terjeszti: a Líra Könyv Zrt.

 

 

Nézem, nézegetem...

... majd mind nagyobb döbbenettel nézegetem Lobenwein Tamás fotográfiáit. Kérdések sorakoznak. Az első: hová tegyem magam ebben a sorozatban? Mit keresek a kortársak között? De ez nem is fontos. Valóban kortársak, tanúk vagyunk, akik közösen tudnak valamit arról a világról, mely kényszerű otthonunk volt. Köteteket tudnék írni arról a történelemről, melyben egyidőben sétálgattunk, de ez megint nem fontos. Sokkal több ennél, hogy élt köztünk valaki, aki valamit jobban tudott nálunk: örökkévalóvá tenni a múló pillanatot.

Lobenwein Tamást a fényképezéshez kapott tehetsége, tudása, morális tartása művészetében a legnagyobbak közé emelte. Képei valódi műalkotások és kordokumentumok, melyek beszédesen sugározzák, hogy alkotójuk nemcsak látta, amit a képre felvett, hanem tudta is, mi az. A pillanatban a folyamatot is képes volt érzékeltetni. Ezt csak a legnagyobb fotóriporterek tudták. Ha kora úgy hozza, ő küldte volna a legjobb tudósításokat  Isonzó poklából, a spanyol polgárháborúból, a  Don-kanyarból, az újjáépítés gyötrelmes örömeiről. De rá később vártak nagy feladatok.

Ennek az albumnak a főszereplőjét a sors megjutalmazta egy világraszóló témával. Ott volt 1989. augusztus 19-én Sopronpusztán a német menekültek áttörésénél A bénítóan drámai pillanatokban sem hagyta cserben tehetsége. Ezért testálhatta ránk ennek a történelmi eseménynek művészileg is, és történetileg is leghitelesebb dokumentumait. Így vonult be Lobenwein Tamás a történelemből a fotográfia történetébe.

Pozsgay Imre

 

 

“89 - 09, a rendszerváltás pillanatai”

Részletek az albumból

 

Babarczy Eszter: Arcok

2009 áprilisa. New Yorkban vagyok, a nap ragyog, de éjszaka a város fényei tompábbak voltak a megszokottnál. Energiatakarékosság, a gazdasági válságra való tekintettel. Húsz évvel ezelőtt Magyarországon történt valami – németek mentek át a határ egy szakaszán –, és nekem hamarosan erről kell majd beszélnem a tavasztól elbódult New York-i közönségnek. Mit mondhatok nekik? Mi maradt abból az eseményből, amire én magam is alig emlékszem. Mintha a tudatom peremén történt volna, valami motoszkál ott a szélen, kis árnyékok nyúlnak be az emlékezet színpadára, de nem tudom kivenni az alakjukat. (...)

 

Bojtár B. Endre: Páratlan húszas

Sokan állítják, hogy a rendszerváltáskor a „politikusok” fűt-fát ígértek, s avval kecsegtették az embereket, hogy pár év, és „utolérjük” Ausztriát. Ezek a rendszerváltás kori politikusok úgymond evvel, az azonnali jólét kilátásba helyezésével csábították bele a jónépet a demokráciába, de csak azért, hogy utána jól lerabolják.

Lehet, hogy mondtak ilyet, csak én nem emlékszem rá; igaz, arra sem emlékszem, hogy a rendszerváltó politikusok, a Nemzeti Kerekasztal bármelyik oldalán is ültek volt, felhívták volna a nép figyelmét: figyelem, szívások következnek. És ha ezt nem mondták, ha nem mondták meg előre, akkor az tényleg olyan, mintha azt állították volna, hogy egy szavazásra vagyunk a Kánaántól. (...)

 

Borókai Gábor: A későn érő

Nem váltottam rendszert 1989-ben. Nagyon nem. Ha akkor rajtam múlik, még ma is szocializmus lenne Magyarországon. Gyurcsány Ferenc vagy Bajnai Gordon miniszterelnökségével. Ami persze nem azt jelenti, hogy otthonosan mozogtam abban a közegben. Vagy hogy szerettem azt a módit. Csak épp öröknek gondoltam azt a rendszert. Hát semmit sem tettem a megváltoztatásáért. Meg forradalmár típusnak sem születtem. Legfeljebb magamban hőzöngtem. Ritkán másokkal is. És tartottam magam „A politikát tisztes távolból figyeljük csak!”-atyai intéshez. Ezért is végeztem jogot, alapozva biztos egzisztenciát, védendő reménybeli családot. (...)

 

Erdős Gábor: Visszajátszás

1989 a legfontosabb év az életemben. Minden akkor dőlt el, de elsősorban a jövőm. Megházasodtam, megszületett az első gyerekem. Dolgozni kezdtem, és rögtön tudtam, hogy mindig ezt akarom majd csinálni. És összeomlott a rendszer, amelyben a fiatalságom telt. ’89 éles határvonal. Nekem még a közvetlenül előtte történtek is körvonal nélküli masszaként maradtak meg az emlékezetemben, onnantól pedig minden tagolt, követhető, pontosan felidézhető. Határeset vagyok. (...)

 

Fiala János: Soha, semmikor. Itt és most?

Nem tudom, mikor következett be a rendszerváltozás. Nem tudom, mikor történt, hogy megváltozott a rendszer. Tanár néni kérem, én készültem. Tényleg. Sőt, hogy mikor lett vége a szocializmusnak, és mikor kezdődött el a kapitalizmus, azt akkor sem tudom megmondani önnek, ha spanyolcsizmába fogja a lábam. A lábaim. Ha körmöst ad mindkét kezemre. Ha kokit ad vagy barackot nyom a fejemre. (...)

 

 

Geszti Péter: ’89

Ebben az évben Anyámmal mindig a tévét néztük. Videoton Color Star! Élőben közvetítette a történelmet, minden nap rólunk szólt, az elmúlt életünkről, és a reményről, hogy mennyivel jobb lesz. A köztársaság kikiáltásánál Anyám rohant ki a Kossuth térre, és én vettem videóra az eseményeket – VHS! –, a falurombolás elleni tüntetésnél pedig én húztam ki a Hősök terére, és ő nyomta otthon a gombot. Így  utólag már kicsit összeolvad Déri János (MTV-riporter) bajsza és Pozsgay Imre (MSZMP- reformista) frizurája, Horn Gyula (külügyminiszter) drótvágója és Kiki (énekes) mikrofonja, de arra határozottan emlékszem, amikor néhány izgatott évfolyamtársam aláírási nyilatkozatot köröztetett a Tanárképzőn, hogy ki akar belépni a Fideszbe (ekkor alakuló liberális párt). (...)

 

Kovács Ákos: Élő közvetítés

A busz felbődül az erkély alatt, és ahogy kifelé hajt a megállóból, füstöt okád az ablakunkra. Kopott galambok raja rebben fel pihés tollakat prüszkölve szét, majd visszaül saját mocskába, a korlátra. Ajtó csapódik, apám kigombolt ingnyakkal érkezik a sétáltatásból, leoldja a pórázt, a kutya hangtalanul siklik sötét odújába a félig nyitott ajtókon át. Anyám a rántást készíti elő odakint a konyhában, dúdolja magában a hozzávalók nevét, kezét a kötényébe törli. Apám sört nyit, atlétában a tévé elé ül, nyekken az újrahúzott fotel. A bieder dohányzóasztalon kerámiatál, benne nagyapám ezüst cigarettatárcája, az állólámpán megpörkölődött ernyő, a falon tájképek és közömbösen nézelődő régi családtagok. (...)

 

Ligeti Nagy Tamás: Az elveszett vonatok minisztériuma

Ezekilenszáznyolcvank…-ben sürgősen Párizsba kellett utaznom abból az alkalomból, hogy nyomorult francia nyelvtudásomat, és a fantáziámat egyaránt serkentsem az Élysées-n megtekinthető Emmanuelle című filmmel. Velem volt hűséges társam, egy fényképész, drHST, alattunk egy bordó VW 1300-as személygépkocsi, a magnóban a Who’s Next, a kesztyűtartóban egy karton Marlboro, Talking Heads-, Cult-, Faith No More-kazetták, és drHST begyömöszölt még egy csomó Bruce Springsteent is. (...)

 

Novák Péter: Újratervezés

Kőszeg – Sopron. Ütögetem a címet egy valószínűtlenül hightech hibrid autó computerébe és gázt adok. A szent tervező Ausztrián keresztül találja a legrövidebb utat, én meg… engedelmeskedem. Tulajdonképpen remek, lássunk világot! Az Európai Unió állampolgáraként egy nemlétező határon hajtok majd át, papírjaim érvényesek, bankkártyám kompatibilis, tekintetem tiszta, nem is értem, mit bizonygatom itt magamnak egyenrangúságomat? Ja kérem, a megszokás! Az nagy Úr. Vagy Testvér. Régi reflex. A vasfüggöny előtt tessék meghajolni! Ha kérdeznéd, hogy lehet fogjul ejteni száz, ezer, több millió embert az egy a (béke)tábor gondolatával életre, halálra, hát így. Lassan negyvenéves fejjel, túl a rendszer és sebességváltáson, úgy önti el az ösztönös kétségbeesés lelkemet az elhagyott őrbódé láttán, mint ló szügyét a verejték. Mi lesz ha… (...)

 

Orbán Viktor: Erős országot akartunk

Azt hiszem, az olyan elméleti, akadémikus vitákat, hogy egy új korszak kezdete milyen eseményhez, dátumhoz köthető, mindig az emberek emlékezete dönti el, nem pedig a politika. Nálunk is hosszú ideig tartott a polémia, hogy a rendszerváltoztatás kétségtelenül évekig tartó folyamatát melyik időponthoz is társítsuk, hiszen több olyan esemény is történt, amelyik jelképes erejénél fogva alkalmas lenne arra, hogy összesűrítse mindazt, ami számunkra egy új időszak kezdetét jelenti. Ezért azt gondolom, valójában nem is ez számít, hiszen a jelentős dátumok különböznek ugyan, de a vágyaink, a reményeink, a céljaink nem változtak, és nem változnak ma sem. (...)

 

Pachmann Péter: Szerelmes október

Percek óta zümmögött, ide-oda röpdösött bódultan a tanteremben. Voltaképpen senki sem tudta, hogy mitől szédült meg ennyire, talán mert újra és újra ki akart törni, és lendületből, rendre az ablaküvegen koppant, esetleg mert valahol, valaki már tekintélyes suhintásokat mért rá egy újságpapírral, egy nedves törölközővel és a légnyomás megzavarta mozaiktekintetét.  Jókora egy darab volt, ha néha meg-megpihent a belső párkányon, látszódtak ormótlan tapadókorongjai, ha pedig mellső két lábát dörzsölte, ahogyan csak egy csúnyán zöldellő házilégy képes, szinte porzott körülötte a levegő. Ki kellene legalább résnyire nyitni az ablakot, gondoltam, hadd repüljön szabadon, miközben követtem rapszodikus táncát a tanterem zárt, levegőtlen világában.  (...)

 

Pálinkás Szűts Róbert: Amnesia international

Húsz éve készültek azok a képek, amelyeket egy soproni fotóriporter, Lobenwein Tamás készített, és amelyek az apropót szolgáltatják ehhez az íráshoz. 1989-ben sok mindenből kimaradtam. Nem voltam ott a páneurópai pikniken, és nem voltam ott a határ megnyitásánál sem, ellentétben a fotóssal és nagyon sok akkori barátommal. Sőt, október huszonharmadikán sem mentem el a Kossuth térre, ahol Szűrös Mátyás kikiáltotta a köztársaságot. (...)

 

Para-Kovács Imre: Kicsinek látszol innen

A bolsevizmus könnyített változata primitíven és szórakoztatóan haldoklott a nyolcvanas évek végén, és én úgy éreztem, hogy letudtam a feladatomat: ezt már élő ember nem támasztja fel, a többi meg nem érdekelt.

Fiatal isten voltam akkoriban, sőt még ennél is több: művész, eszembe sem jutott olyan mélyre ereszkedni, ahonnan látszott volna a politika teteje, inkább transzcendens emberkísérleteket végeztem magamon, és próbáltam tizenegy körömmel megkapaszkodni a lét enyhén nyálkás felszínén. A VIII. kerület hangjait képzeljék hozzá ehhez a filmhez, ahogy a Bacsó Béla utca torkolatában finoman kigyorsít néhány transzvesztita. (...)

 

Parragh László: A nevükre sem emlékszem

Budapestről indultam hazafelé autóval, amikor a városból kivezető úton felvettem két velem egykorú stoppos fiút. Fáradtak, szutykosak, éhesek voltak s mindössze egy hátizsák és egy táska volt náluk. Nem beszéltek magyarul, mint kiderült, Lipcséből, az NDK-ból érkeztek. Sokan voltak így 1988 nyarán… Elmesélték, hogy turisták, s Kőszeget szeretnék megnézni. Kőszeget, amiről semmit sem tudtak, de a térképen – amit mutattak – láthatóan az osztrák, az áhított nyugati határon volt. (...)

 

Presser Gábor: Hogy én mennyire utáltam...

Fiatalon ismerkedtem meg közelebbről az NDK-val. Kötelező gyakorlatként 1973-ban ki lettünk zavarva Berlinbe, hogy hat rádiófelvételt készítsünk LGT-dalokból, mégpedig a keletnémet kulturális hatóság válogatása alapján, német nyelven.... (...)

 

Radnai Péter: A Moszkva tér-nemzedék

1989-ben tizennyolc éves voltam. Én is tagja vagyok a Török Ferenc-féle Moszkva tér generációjának. Tudtam előre a matek- és az irodalomtételt, de hazugság lenne az állítani, tudtam, mi fog történni az országban. Pedig mindig érdekelt a politika. Emlékszem, egy osztálytársammal, aki ma az egyik vezető hírműsor arca, álltunk a 2-es villamos Kossuth téri megállójában (de lehet, hogy a 7-es buszra vártunk az akkori Felszab téren), és arról elmélkedtünk, hogy hú, ez az Orbán Viktor nagyon keményeket mondott.

 

 

Szájer József: ,A szabadság kis körei”-nek időszaka

Ha a rendszerváltozás idejéből kell eseményt megidéznem, akkor elsőként a FIDESZ megalakulására és az ahhoz kötődő sajtóper története jut eszembe. 1988. március 30-a volt az a nap, amikor egyetemisták és fiatal értelmiségiek egy csoportja, a Bibó Szakkollégiumban összegyűlt társaságból harmincheten független ifjúsági szervezetet hozott létre FIDESZ néven. A megalakulást követő napon az MSZMP Politikai Bizottságának a napirendjén szerepelt a szervezetalakítás ügye. Ezt követően a sajtóban megjelent egy megfélemlítő cikk és egy rendőrségi közlemény. (...)

 

         Uj Péter: A letagadott eufória

Míg élek, emlékezni fogok Sütő ales bölcs szavaira, amelyek 1988 egyik szeptember eleji napján hagyták el a nem kevésbé emlékezetes fejszerkezetet a lenti laktanya csapatművelődési otthonában (miszerint: cséemó): „Elvtársak, az imperializmus alvó oroszlán!” Néztünk hülyén, tizennyolc éves kopasz táposok: hova kerültünk, bazmeg!? (...)