Eltelt egy hét

Bejegyzés ideje: 2008-06-02 23:04:18
Kedves Kávéházi Látogatók! Ismét eltelt egy hét (kicsivel több is), eljött hát az ideje a magam elé tűzött feladat teljesítésének. Fogadjátok szeretettel a következő verset, amely megjelent első Szín-Mű című kötetemben is.   Gergely István: Könnycsepp marokban vigyázz rám hogy le ne essek kavicson szét ne fröccsenjek úgy vigyázz rám vigyázz rám hogy ne szédüljek ...
( 325 olvasás )

Gergely István: Küzdelem

Bejegyzés ideje: 2008-05-23 21:29:12
Kedves Olvasó Társaim! Ismét eltelt egy hét, s ahogy azt az elején magamban elhatároztam, olvasásotokra bocsátom a következő versemet. Annyit mindenképpen el kell árulnom róla, hogy Hobo egyik dalszövege apropóján született, amelyben arról van szó, hogy az elvesztett szerelem után nincs többé félelem, nincs többé fájdalom. Fogadjátpok megértéssel!   Gergely István:  Küzdelem ...
( 323 olvasás )

Gergely István: Beszélgetés a gesztenyefákkal

Bejegyzés ideje: 2008-05-18 22:32:21
Kedves Kávéház-látogató! Engedd meg, hogy ismét egy versemet ajánljam a figyelmedbe! Számomra nagyon fontos visszajelzés az, hogy hányan olvassátok el. Ha születik hozzászólás, annak nagyon örülök. Ha parafrázis készül, az is örömmel tölt el, mert valakiben valamilyen visszhangot keltett a mű. Nem titok, de ha az volna, a versből úgyis kiderül, hogy orvos vagyok. A hivatásom gyakorlása során ért...
( 333 olvasás )

Mondd meg, kik vagyunk!

Bejegyzés ideje: 2008-05-12 11:26:37
Gergely István: Mondd meg, kik vagyunk! Mondd meg Nekem, te Mindentudó, kit képzelünk, hogy létezel, mondd meg, ha nem is vigasztaló, mi a magyarság-feltétel. Mi a magyar? Nyelv, nép vagy nemzet? Legkisebb fiú, szárnyas ló? Vagy házát vesztett bolygó szerzet, árban vergődő fuldokló? Sorsavesztett sorsok tömege tolong ingatag tutajon, egymást lökik, tapossák vízbe, csak esélyük még maradjon. Egynek sincs...
( 287 olvasás )

A lávamanó

Bejegyzés ideje: 2008-05-03 21:07:28
Gergely István: A lávamanó Fortyog bennem az indulat, nem látok sehol kiutat, rögtön ha el nem indulok, másokkal összeolvadok. Én lávamanó vagyok! Olvasztja testem forróság, megfojt lassan a sokaság, vágyok vulkánon kitörni, az égen szállni, repülni, hol izzó csillag ragyog! Ne menj fiam, itt megmaradj, öröm s büszkeség, amit adj. A mi magmánk az otthonunk, ahol élni s halni dolgunk. Én...
( 267 olvasás )
<<   1   2   3   >>
E-Cafe Beta 1.7.1