A lélekvándorlás /reinkarnáció/ tana több ezer éves. Elmélete szerint a lélek a halál pillanatában elhagyja a testet, és egy idő után újra testet ölt. Különböző inkarnációink szorosan összefüggnek egymással, jelenlegi sorsunk előző életeink függvénye. Amit a "múltban" elmulasztottunk, jóvátehetjük a jelenben. Jelen életbeli hiányosságaink következő életünk feladataivá válnak. Mindegyik inkarnációnak konkrét célja van, ezt a misztika "karmá"-nak nevezi. Az újjászületés és sorsválasztás a lélek szabad akaratából történik attól függően, hogy milyen feladatokra van még szüksége. A lélekvándorlás végső célja a tökéletes tisztaság állapota. Ezáltal minden inkarnáció a lelki fejlődés egy állomása. Amikor elhagyjuk testünket és visszatérünk a köztes létbe, vezetőink, mestereink és felettes énünk segítségével kielemezzük a megtett utat, majd elkészítjük újabb életünk tervét, ahol az előző életünkben elkövetett hibákat jóvátehetjük. Ez a karma törvénye: szembenézni azzal, amit tettünk és vállalni a következményeket. Magyar közmondások ezt így fogalmazzák meg: "Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát." "Ki mint vet úgy arat." Az inkarnációk sorozatának végső célja, hogy a lélek elérje a tökéletességet. Az út végén a megtisztult, tökéletesség állapotába eljutott lélek nem születik meg újra, ezt az állapotot a buddhizmus nirvánának nevezi.

Nem véletlen, hogy mikor hová születünk, mindez karmánktól, vagyis életfeladatunktól függ. Újraszületés előtt a lélek önmaga bírálja el, hogy fejlődésében hol tart, milyen földi tapasztalatra van m ég szüksége. A nehéz sors is szabadon választott, különleges lehetősége a lelki fejlődésnek. Életünk filmjét tehát mi írjuk, mi választjuk a szereplőket is. Egy karmikus kapcsolatban gyakran szerepet cserél tettes és áldozat, szülő és gyermek, férj és feleség, hogy megtapasztalhassák a másik oldalt is, és ezáltal helyreálljon a harmónia a két lélek között. A szenvedés, a nehéz sors is szabadon választott, különleges lehetősége a lelki fejlődésnek, minden esetben pozitív eredményekhez vezet. Sok esetben a bűntudat motivál minket amikor szenvedést, megaláztatást, sorscsapásokat írunk be életfilmünkbe. Nem tudunk magunknak megbocsátani, vezekelni akarunk. Lehet, hogy ugyanaz a helyszín, ugyanaz az esemény többször is megismétlődik, addig, amíg meg nem tanuljuk a leckét, meg nem tanulunk megbocsátani önmagunknak és másoknak, meg nem tanuljuk elfogadni és szeretni önmagunkat és tudatosan felvállalni életfeladatunkat.

Egy magasabb szintü inkarnációban az ember már tudatosan keresi a karmáját.