Szeretnék szívből gratulálni a soproni női kosárlabda-csapatnak a bajnoki cím megszerzéséhez. Jó volt látni a döntőt, remélem sok hasonló élményben lesz majd részünk az elkövetkező időszakban is. Ugyanakkor megütközést keltett bennem Rátgéber László nyilatkozata, aki többször is a túlerőnek gratulált. A pécsi edző nem először használja az ehhez hasonló kettős beszédet. Ha ugyanis arra gondol, hogy a két légiósa otthagyta a csapatát, arról nem a soproniak tehetnek. Addig kell nyújtózkodni, ameddig a takaró ér.

Az MKB Euroleasing Sopron viszont egy igazi csapatként érte el ezt a sikert, így méltán érdemelte ki az elismerést. Meggyőződésem szerint egy önkormányzati pénzzel is támogatott sportegyesületnek három kritériumot kell teljesítenie: 1. szeresse a csapatot a város és a sportszerető szurkolótábor, 2. határainkon belül és kívül is öregbítse városunk hírnevét 3. biztosítson lehetőséget a saját nevelésű játékosoknak. Úgy érzem a női csapatunk mindennek eleget tesz. (Ellentétben a férfi kosarasokkal és a labdarúgókkal.)

Nemsokára kezdődik a Kulturális Oktatási és Sport bizottság ülése, majd 11 órától a rendkívüli közgyűlés. Örömmel támogatom a Sopronért emlékérem adományozásáról szóló előterjesztést és bízom benne, hogy a többi frakció is ezt teszi.

Javasolni fogom ugyanakkor, hogy duplázzuk meg a csapatnak korábban ígért összeget, hiszen az a Magyar Kupa elhódításáért jár és most a bajnoki címet is elhódították.

Női kosarasaink sikere a közösségi munka bravúrja. Köszönet illetni a lányok mellett azt a Team-et is, akik hozzájárultak a sikerhez.

Köszönjük!