Debreczeni József írása

Dávid Ibolya ismét előállt egy váratlan húzással, amire mindenki fölkapta a fejét, s ami azonnal vezető hírré vált a médiában. A magyar közélet hiszterizált légkörében, ahol a pártok már csak a legprimitívebb, legdurvább üzenetekkel képesek átlépni a választók ingerküszöbét, ez önmagában is siker - egy a puszta megmaradásért küzdő kis párt esetében fél győzelem. (Feltéve persze, hogy nem kínos botrányról van szó, s ezúttal nem ez a helyzet).
A hír - Bokros felkérése az MDF európai parlamenti listájának vezetésére - heves reakciókat váltott ki. A többségben lévő (zömmel pártpolitikailag motivált és sokszor minősíthetetlen hangú) negatív vélekedések közös eleme: a jobboldali, a konzervatív, az antalli stb. MDF, illetve a balos, szoci, komcsi, neoliberális stb. Bokros - inkompatibilisek. Ezekkel a részben igaz, másrészt leegyszerűsített, sőt hamis érvekkel nem volna nehéz vitatkozni; a párt vezető politikusai, illetve az MDF honlapján megjelent jó színvonalú publicisztikák ezt meg is teszik. (Kiemelkedik közülük Kajdi Józsefé, aki a nemzeti kerekasztalnál még az MSZMP tárgyalódelegációjában foglalt helyet; ám akit a szabad választások után az új kormányfő fölkért a Miniszterelnöki Hivatal vezetésére, s aki ott szolgálta végig az első ciklust, Antall jobbkezeként és bizalmasaként. E puszta tény szimbolikus jelentéssel bír, s egyben az antalli örökségre vonatkozó minden felszínes érvet cáfol, Bokros vonatkozásában is. Antall jó személyes kapcsolatot ápolt Bokrossal, akitől én a saját fülemmel hallottam 2005 táján, hogy gazdaságpolitikai szempontból egyértelműen Antall volt a legfelelősebb kormányfő 1990-től napjainkig.)

Ami a mai MDF-et illeti, nem kétséges, miért kell neki Bokros - mint egy falat kenyér. Mert nemcsak az önálló politikai létéért küzd, hanem sajnos ennek puszta előfeltételéért, azért, hogy egyáltalán komolyan vegyék. Aki olvassa a fideszes sajtó futószalagon szállított alantas és durva írásait, az internetes portálok nyegle, lesajnáló és többnyire rosszindulatú cikkeit, továbbá az ugyanitt burjánzó fórumok alpári kommentjeit, tudja, miről beszélek. (A magyar nyilvánosságban Gyurcsány Ferenc után Dávid Ibolya részesül évek óta a leghitványabb - és legférfiatlanabb - támadásokban.)

A 2006-os választási siker után (ami egyben a jobboldalt uraló radikális populizmus veresége volt) úgy tűnt, a Fórum számára 2010-ig megnyílhat a középpárttá emelkedés vékony ösvénye. Ez - idővel úttá szélesedve - 2014-ig a magyar politikából olyannyira hiányzó nyugati típusú konzervatív váltópárt felépüléséhez vezethetett volna el.

Ezek a remények nem váltak valóra: Dávid Ibolyáék újra a puszta létükért harcolnak - egyre durvább terepeken, egyre rosszabb ellenfelekkel. Elég itt utalni Almássy Kornélnak (és HÖK-ös csapatának) a trójai faló esetét idéző akciójára (ami még mindig súlyos utóvédharcokkal jár); ehhez kapcsolódóan a félelmetes Csányi-afférra; a balul végződött flörtre a sajátos karakterű Tisztelet Társaságával - továbbá mindezek következményeire. Köztük arra a fájdalmas tényre, hogy a parlamenti frakció megmaradását csak Lengyel Zoltán leigazolásával sikerült biztosítani. És végül arra, hogy azóta a Damoklész kardja alatt születik minden döntés, és hangzik el minden kimondott szó.

Bokros neve is így hangzott el.

Mert az MDF számára egyfelől létkérdés volt, hogy mindazoknak, akik már csak egy széthulló, torzsalkodó törpepártnak hitték, ami mellé komoly ember nem állhat oda, akadjon el a lélegzetük: a Bokros odaállt! A magyar szellemi élet s a politika nemzetközileg is roppant tekintélylyel bíró, már-már legendás alakja, akit bizonyos körökben idolként tisztelnek. Aki egymaga nagyobb súllyal rendelkezik, mint az összes többi párt EP-listavezetője együttvéve.

Adódik is a kérdés: miért volt neki szüksége az MDF-re?

A magam részéről már többször bátorkodtam kifejteni, hogy Bokros programja - minden gazdasági racionalitása és indokoltsága ellenére - a jelen helyzetben nem igazodik a társadalmi és a politikai realitásokhoz. Ha a mostani parlamenti konstellációban - az országot uraló közhangulat közepette - kormánypolitikává válna, az rövid úton olyan földcsuszamláshoz vezetne, ami maga alá temetné a rendszerváltozással született politikai berendezkedést. (Ez, félő, még enélkül is bekövetkezhet.) Ámde: az MDF EP-listavezetői posztja nem azonos a kormányfői jelöléssel. Ezzel természetesen Bokros Lajos is tisztában van. De nyilván azzal is, hogy ez az ajánlat olyan politikai pozíciót kínál neki, amelyből megnövekedett erővel, jóval nagyobb közfigyelemtől övezve hirdethetné a maga meggyőződését. Amit minél többen ismernek e hazában, annál jobb. Bokros és az MDF tehát kölcsönös előnyökkel járó, tiszta üzletet készül kötni, amellyel mindkét fél - s az ország is - jól járna. (Talán csak az SZDSZ nem.)

A feltételes mód azért indokolt, mert Bokros neve arra is alkalmasnak bizonyult, hogy újabb megrázkódtatást okozzon a párton belül. Ehhez elég volt egy-két disszonáns hang - a többit elvégzik az ellenfelek, a sajtó. Biztos, hogy az indulat szülte őszinte, ám meggondolatlan nyilatkozatok s az ártó szándékkal, átgondoltan születettek többet ártanak a Fórum maradék hitelének, mint amennyit Bokros jelölése valaha árthat.

Az MDF nagyon vékony jégen csúszkál. Ha egyvalaki kilép a frakcióból, a történet 2010-ben véget ér. Ha Bokros, megelégelve a cirkuszt, visszalép, az most már iszonyú csapás lesz: az EP-esélyeknek annyi - következésképp a 2010-es országgyűlési esélyeknek is.

Dávid Ibolya tizenkilencre húzott lapot. Alighanem muszáj volt: az MDF-nek itt és most a tizenkilenc már nem lett volna elég. Hogy Bokros - aki a maga nemében inkább ász, mint alsó - nem lesz-e sok, majd kiderül. Az MDF puszta léte e pillanatban halvány esély, ami a jövőben kiindulópontja lehet egy polgári jellegű, nyugatias konzervatív váltópártnak. Ezt az esélyt akkor is - minden kockázat árán is - fönn kell tartani, ha momentán irreálisnak tűnik.

Forrás: NOL

Az MDF EP listája:

1. Bokros Lajos közgazdász professzor,

2. Habsburg György volt nagykövet,

3. Kerék-Bárczy Szabolcs elnökségi tag, a külügyi kabinet vezetője,

4. Joó Szabolcs, az MDF számvizsgáló bizottságának elnöke, európai uniós  
    pályázati szaktanácsadó,

5. Dávid Ibolya MDF-elnök,

6. Járai Zoltán, az MDF II. kerületi szervezetének tagja, közlekedési szakértő,

7. Pusztai Erzsébet, az MDF népjóléti kabinetjének vezetője,

8. Nagy Tamás, soproni MDF-elnök,

9. Farkas Péter, az MDF ifjúsági és sport kabinetjének vezetője,

10.Kemény Attila, az MDF környezetvédelmi kabinetjének vezetője.