Az imént a jegyző úrral beszéltem. Telefonon. Felhívott. Habár én nem szóltam neki, hogy hívjon.

A népszavazás volt a téma. Tulajdonképpen ő beszélt végig, én csak hallgattam. De minek is válaszoltam volna, hisz felvételről adta elő a mondanivalóját. Igaz, kicsit szebben is artikulálhatott volna, vagy legalább a cukorkát köpte volna ki előtte a szájából.

A tényleges mondandóját már ismertem. Habár nem vártam volna el, hogy a számba, pontosabban a fülembe rágják. Megpróbáltam belegondolni, miért is történt mindez, s hogyan:

Talán a vesztüket érzik? Azt nem hinném. A balosokat párszor rendesen elverték már itt helyben az utóbbi években. Emélkszik még valaki Csák Ferire? Na, ma már NEMCSÁK..

Akkor miért is hívtak? Talán téves kapcsolás? Vajon mindenkivel beszéltek, vagy csak velem? Talán egy akolba képzeltek magukkal? De akkor mi alapján?


A számomat sosem adtam meg nekik. Kopogtatócédulát pláne nem. Párttag sem vagyok. A narancsot is csak mértékkel fogyasztom. Akkor miért?


De ami még fontosabb: ki fizeti mindezt? A párt, akinek a neve elhangzik a felvételen? Vagy az önkormányzat? Akkor már értem, mire megy el az adóm. Vagy buzgó aktivisták otthonról hivogatnak, a jegyzőnek kiadva magukat?


Mindenesetre engem nem győztek meg, miért is kéne elmennem? De ha mentem volna, ezek után félnék, még elhánynám magam. Persze, lenne indokom rá: elrontotta az étvágyam egy kis DOBOS..