Szalagcím, 2008.04.03.- HírTV:
„Szonda: A többség szerint Gyurcsány nem húzza ki 2010-ig.”

Szöget ütött ez a mondat a fejembe, mert ez a mondat több annál, mint amit leír...
Az ilyen hírek a jobboldalon kellemes bizsergető érzést kelthetnek. A dolgok jó irányba mennek. Hátradőlhetünk a fotelban, a dolgok úgyis maguktól elrendeződnek. Nem húzza sokáig...
Néha az alkotmányból morzsákat hullatnak elénk a médiában különféle szakemberek. Egy ilyen morzsa az, hogy az egyik fő alkotmányos jog a népfölség elve, azaz a nép határoz sorsáról. Ma leegyszerűsítve a nép egyik fele a Mónika című íztelen sót nézi, a másik, a többség pedig a Hírcsatornát (néha vannak átfedések is). Az egyik a színvonaltalanságtól csömörlik be, a másik pedig az istentelen színjátéktól. A közös pont az, hogy mindenki hátradől a kényelmes fotelban és elalszik a TV előtt (tisztelet a kivételnek).
Márai Sándor a San Genaro vére c. regényében leírja, hogy a főhős akkor határozta el magát az emigrációra, mikor a szovjet "felszabadítás" első sokkja után kezdett mindenki visszasimulni a hétköznapokba. „Délelőtt akasztottak, este színházba mentünk...” Mikor hétköznapivá és megszokottá vált az elnyomás. Mikor érezte a főhős, hogy feladja a harcot az elnyomással szemben és már nincs benne harag és ellenkezés, nincs benne küzdeni akarás.
Persze sokan tiltakoznak, hogy ma nem ez a helyzet, mégis az akkori és mai helyzettel a közös a megcsömörlöttség, a tiltakozás feladása a nyilvánvaló hazugságok, megtévesztésekkel szemben. Az a baj, hogy mi is feladjuk a tiltakozást, megcsömörlünk már a mindennapi lebukásoktól is. Mindenki úgyis lop, csal, halljuk a szállóigét. Nem azért hivatkoztam Máraira, mert nekünk is emigrálnunk kell, hanem azért, hogy vegyük észre magunkon a belefásulás, az elszürkülés jeleit és tegyünk ellene!

Nem tőlünk, a többségtől függ talán, hogy a vezetők meddig húzzák? A népfölség elvéhez nincsen odaírva, hogy csak négyévente egy napig érvényes, egy szavazat erejéig. Mindig érvényes!
Nem teszünk semmit, majd maguktól kiszenvednek. A fő baj az, hogy ez az agónia már évek óta tart és a vesztes mi vagyunk és Magyarország. Ha a profit napjainkban már megistenült, és szinte önálló személyként tiszteljük, mennyivel inkább kellene megistenülnie a Nemzetnek, Magyarországnak. Politológusok elemezgetnek esténként, hogy a kisebbségi kormányzás melyik pártnak jó, melyiknek nem. Lehet azt mondani, hogy még jól is elsülhet a résztvevő pártoknak, lehet azt, hogy nem. Miért nem beszélünk arról, hogy Magyarországnak, a Nemzetnek vajon ez jó?
Jó az, hogy tétlenül nézzük, pártállástól függetlenül, hogy meddig húzza?
Mi lesz, ha mégis 2010-ig húzza, újból lesz Öszöd és megint azt fogja mondani: Nem csináltunk semmit négy évig...
Mi lesz, ha a gyerekem megkérdezi majd, hogy apa, ti miért nem csináltatok semmit négy évig? Mit fogok válaszolni?