Nem tudom, hogy miért is történik ez időnként velem. Mindenesetre ilyenkor az van, hogy muszáj írnom.
Első elolvasván persze bölcsnek tűnök, sőt szinte már hihetetlen tudatsíkon gondolkodónak. Majd még kétszer elolvasom és
részint szánalmasnak, aztán már csak nevetségesnek, majdan tudathasadásosnak.

Szóval most egy olyan állapotban vagyok, mikor írnom kell. Valószínűleg majd csak becsatolom vagy beszúrom, de előtte semmiképpen nem olvasom át.
Sok minden történt velem mióta egy sort se vetettem a képernyőmre. Volt ebben jó is meg rossz is.

szerintem valami új korban szenvedek. Egész Karácsony Ünnepe alatt nem zabáltam. Se csokit se mindenféle hizlaló sülteket, köreteket.... semmit!
Mivel születésnapom is volt, így duplán büszke vagyok magamra. Na igen. Nem is ittam. Koktélokat, rövideket meg semmi kalóriadús finomságot.
Szóval sikeres vagyok.
Erre ma!!! Elkészítem a salátalevelekből álló vacsorámat. Jóízűen belakmározom. Úgy döntök, hogy még egy szelet barna kenyér sem kell hozzá.
Majd egy óra múlva, heves taposásba és mindenféle hasizom-gyakorlatba kezdek. ( na jó, ez nem annyira kusza, egy dvd-ről lehet csinálni szépen sorban, kitartóan)
Elégedetten zuhanyzom le.
Fiamnak is készítek vacsit. Nem kóstolgatom. Simán elhiszem, hogy finom.

Alszik is ő már. Én teszek-veszek. Megtalálok egy kis csomagot. Hmm! Na ezt meg elfelejtettem a fára akasztani. Biztosan emlékeztek.
Kisüvegek, mindenfélével megtöltve. Likőr meg vodka meg ki tudja mifélék. Finom édes csokiban. Onnan tudom, hogy finom édes, hogy néhányat betermeltem belőle.
Igen-igen. Pont úgy érzem magam, mint egy kocsmában ülve (csak hallomásból tudom milyen az) , a pultnál döntögetném magamba a feleseket.
szóval valahogy ezt az állapotot sikerült felidéznem. Itthon. Most. Gondosan megtervezett, "hogyan is maradjunk formában " program után.

Ki kell találnom a nevét ennek az állapotnak.

(amúgy míg ezt írtam, nem ettem egy darab kisüveget sem. Igaz, nem vittem ki a szobából a csomagot :)